A Dohánymúzeum egy olyan honlap, melynek különlegessége, hogy mindent megtalálunk rajta, ami a dohányzással kapcsolatos – kivéve azt, hogy káros és egészségtelen. Kitalálójával és megalkotójával, Hornyák Balázzsal készített Pintér Tibor egy interjút arról, hogyan és miért készítette ezt az oldalt, amely a legnagyobb dohánytörténelmi témájú gyűjtemény a magyar weboldalak között.

Mi az a Dohánymúzeum?

A Dohánymúzeum a legnagyobb magyar dohánytörténelmi gyűjtemény a hazai weboldalak között.

Mikor találtad ki, hogy a gyűjteményed egy honlapon is megjelenjen és mikorra valósult meg?

A honlapnak 2012. május 11-én volt a 2 éves évfordulója, tehát 2010-ben készült el. Már ennél jóval korábban elhatároztam, hogy meg szeretném csinálni majd egyszer, csak egymagam kevés voltam hozzá. Aztán jött a technikai segítség, és sikerült megvalósítani. Azóta közel 100.000 látogató volt, ami azért nem rossz szerintem.

Voltak nehézségek az indulásnál? Volt segítség vagy valamilyen támogatás rá?

A legfőbb nehézség a technikai tudás hiánya volt. Sosem tanultam honlap-szerkesztést, így a netről töltöttem le egy programot a hozzávaló használati útmutatóval együtt, és sajnos rengeteg időt fecséreltem el a honlap megszerkesztésére.

Egy másik, retro tartalommal foglalkozó weboldal szerkesztőjével megismerkedtem a neten, ő felajánlotta a segítségét. Már majdnem elkészültem a saját szerkesztésű oldallal, amikor megmutattam neki mire jutottam addig. Az eredmény lesújtó volt, mert szerinte az úgy teljességgel használhatatlan volt.

Ő segített végül a technikai részben, megcsinálta az alap-honlapot, mindezt a neten lelevelezve – én mondtam, hogy mit, milyen kinézetűre szeretnék stb. Amikor az alap elkészült és működőképes lett, akkor kezdődött elölről minden, az egész tartalmat, kb. 5000 képet újra fel kellett tölteni, megcímkézni és így tovább. Hatalmas munka van benne, de az eredményt látva, úgy hiszem, megérte.

Ez volt a legnagyobb akadály.

Kisebb probléma volt az oldal népszerűsítése, mivel az anyagi keretek teljesen minimálisak, ami van, az a gyűjtemény bővítésére kell, reklámra nem volt pénz.

Különféle linkgyűjtő-oldalakon, Facebook-on kellett létrehozni egy-egy ismertetőt. Ez is egy külön szakma, ebbe is bele kellett tanulni.

Hogy jött az ötlet az oldalhoz? Hogy jött létre a magángyűjtemény?

Másrészt próbáltam infókat összegyűjteni a gyűjteményhez, de a neten semmi ilyesmit nem találtam. Ez elég szomorú, mert rengeteg külföldi gyűjtő üzemeltet honlapot, de a legtöbbjük csak a saját gyűjteményét mutatja be, különböző tematika szerint, de azért vannak olyanok is, akik főként a saját országuk egykori márkáit gyűjtik csak, és remek dohányzástörténeti oldalt hoztak létre. Egyrészt ez adott ötletet a honlaphoz, másrészt pont ilyenre szerettem volna én is ráakadni, hogy bővítsem az információimat, de magyar vonatkozásban ilyet egyáltalán nem találtam.Egyrészt olyan méretű lett a gyűjtemény és annyi érdekességet tartalmazott, hogy már nem volt elég annyi, hogy a szekrény mélyén lapuljanak a cigik bedobozolva. Szerettem volna megmutatni másoknak is azt a rengeteg értéket, amit az évek során összegyűjtöttem. Mivel nem csak tárgyakat gyűjtöttem, hanem az ehhez a témához kapcsolódó egyéb képeket, történeteket, irodalmi műveket is, így szép lassan összeállt egy egész kiállításra való anyag.

A dohánygyárainkat is felkerestem, hogy segítsenek, melyik márkát mettől meddig gyártották stb., de sajnos teljesen elutasítóak voltak, mi több, nem is válaszoltak. Manapság a leggyorsabban a netről lehet információt gyűjteni, itt is lehet elérni a legtöbb embert, és így akit érdekel ez a téma, az meg is találja az oldalt. Sok darabbal sikerült bővíteni a gyűjteményt is, mert felajánlottak megvételre cigiket, vagy komplett gyűjteményeket, de volt, aki ajándékként nekem adott ezt-azt. Tudom, hogy ez a téma nem érdekel sokakat olyan mélységben, mint engem, de sok érdekességet lehet azért itt találni.

A visszajelzések alapján jól tettem, hogy megcsináltam a Dohánymúzeumot. Eleve nem csak a saját darabokat akartam bemutatni, hanem egy teljesen átfogó, magyar dohányzástörténeti oldalt létrehozni, a lehető legtöbb információval, és képekkel olyan márkákról is, amik nekem még nincsenek. Sok képet szedtem össze más gyűjtőktől vagy külföldi honlapokról.

Miért pont a dohány?

Mint a honlap bevezetőjében is írtam, ez a téma azért érdekes számomra, mert a cigaretta egy fogyasztási cikk, amit megvesznek, elfogyasztanak, a csomagolás megy a kukába és volt-nincs. A műtárgyakat direkt azért készítik, hogy akár évszázadokon át is féltve őrizzék, gyűjtsék őket és fennmaradjanak. A cigi nem ilyen.

Amúgy is vonzanak a régi tárgyak, a múlt kutatása.

A gyűjtés forgalomban lévő cigikkel kezdődött, vadásztam a külföldi érdekességeket, de ebből olyan sok lett rövid idő alatt, hogy nem lehetett elférni tőlük, másrészt annyi új márka jelent meg nap mint nap, hogy ezeket megvenni, beszerezni szinte végeláthatatlan feladat lett volna. A múltbéli termékek kezdtek érdekelni már, és onnantól kezdve az addigi gyűjteményt kiárusítottam, elosztogattam, és teljesen átálltam a régi márkák felkutatására.

Hogyan szervez közösséget az oldal?

Hát sajnos elég nehezen. Kicsit bánom is ezt, én nagyobb látogatói aktivitást vártam. Az a baj, hogy mivel régi termékekről van szó, azok az emberek, akikben ezek emlékeket ébreszthetnek, vagy hozzáfűzni valójuk lehetne, már vagy nem élnek vagy korukból adódóan nem használnak internetet. Akik meg használnak, azoknak ezek a régi márkák nem mondanak semmit, esetleg érdekességként megnézik, de hozzászólni a képekhez, és emlékeket megosztani nem tudnak.

Viszont nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam már, és sok nem dohányos ember is ugyanolyan érdeklődéssel nézte az oldalt, mintha érintett lenne a témában. Mint ezt is írtam, nem is gondolnák a legtöbben, hogy a dohányzás nem csak a tüdőrákról szól, hanem az élet minden területéhez kapcsolódik, számtalan érdekességet rejt, így nem kell ahhoz dohányozni, hogy érdeklődjünk a régi cigaretták iránt.

Sok retro-mániás ámuldozott, vagy akik a dizájn-történet miatt találták érdekesnek az egykori grafikákat, reklámokat. Ráadásul ez az iparág anno több tízezer embernek adott megélhetést, és persze még ilyen tiltások sem voltak mindig, mint manapság. Sőt, régebben kifejezetten támogatták a dohányzást meghökkentő plakátokon.

Végeredményben, akit ez a téma érdekel, a Facebook-on kinyilváníthatja tetszését, a gyűjtőket is talán össze tudom gyűjteni, hogy egymást segíthessük, vagy gyűjteményeinket gyarapíthassuk. Sokszor írtak mások, ha megjelent itthon egy-egy új márka, ezekre igyekszünk felhívni egymás figyelmét.

Hogyan reprezentálódik a gyűjtemény a neten?

Sok múzeumi vagy cigis gyűjtői oldal nagy hátránya, hogy csak fel vannak sorolva a gyűjtemény darabjai, és csak egy-két darabról (vagy még annyiról se) van egy kisméretű, rossz minőségű kép.

Én direkt úgy csináltam a lapot, hogy minden egyes darabról nagy méretű, jó minőségű kép legyen, és ha érdekesebb darabról van szó, akkor a csomagolás hátuljáról, oldaláról, belsejéről is van fénykép. Ez szerintem nagy pozitívum.

Emellett az egyes márkákról a rendelkezésemre álló összes információmat közzétettem: a csomag kiszerelését, a gyártmány típusát, az egykori árát, a gyártóját, és a gyártási idejét. Különböző tematika szerint, szerintem egyszerűen és jól követhetően vannak csoportosítva az egykori termékek.

Talán a legkézenfekvőbb az időrend, így a magyar dohányipar négy nagy szakasza a négy nagy csoport:

• 1867-1945 között a Magyar királyi Dohányjövedék,
• 1946-1949 között a Magyar Dohányjövedék,
• 1950-1990-ig a Magyar Dohányipar, és
• az 1990 utáni időszak alkot egy egy kupacot.

Ezeken a csoportokon belül a termékek fajtájuk szerint vannak rendezve: cigaretták, dohányok, szivarok és cigarettapapírok, hüvelyek. Külön kategóriában vannak a külföldi márkák – ezeket ugyan már abszolút nem gyűjtöm, de sok országból vannak érdekesebb darabok, így mintegy ízelítőnek megtartottam őket. Igyekszem védeni az értéküket, egyfajta reputációmenedzsment ezt részemről.

Érdekes, vicces sztorik voltak esetleg?

Nem nagyon voltak ilyenek. Inkább a gyűjtés során vagy a gyűjteményi darabok történetében fordultak elő. A honlapon is írtam, hogy egy 1918-ban gyártott pipadohány úgy maradt meg ennyi időn át, hogy anno a tetőfedő az egyik gerendára tette munka közben, aztán ottfelejtette és bedeszkázták. Nemrég, a ház bontásakor találták meg, 90 év elteltével.

Vannak olyan érdekes, közvetlenül a háború végén készült darabok, amik jól mutatják a politikai változásokat.

Ugye 1945 után mindent eltöröltek, ami a korábbi “királyi” korszakra emlékeztetett és jött a tervgazdálkodás, meg a nép ereje. Persze a gyártás nem követte olyan gyorsan a politika átalakulását, így a dohányraktárakban még maradtak felhalmozva a letűnt kor termékeiből, ezeknek a csomagolásán ott szerepelt a M. Kir. Dohányjövedék felirat és a koronás címer. Amúgy is anyag- és áruhiány volt, így nyilván nem semmisítették meg ezeket, de nem hagyhatták, hogy a régi kor emlékeit meglássák a fogyasztók, így egy pecsételővel kitakarták a “kir” szócskát, és a koronás címert. Vagy egyszerűen felülmatricázták a régebbi termékeket, és a régi elnevezésű márkákból már egyszerre Táncsics lett, meg Munkás.

Az is érdekes, hogy az anyaghiány miatt felhasználták a régebbről megmaradt, felhasználatlan csomagolópapírokat, úgy, hogy azokba kifordítva csomagolták bele az új elnevezésű cigarettákat. Így a régi csomagolás grafikája belülre került a szemek elől, a külső üres felületre meg szintén egy ócska pecsételővel rányomták az új kornak megfelelő márkanevet. Se grafika, se semmi. Ezek a darabok hűen megőrizték azokat a rövid ideig tartó, átmeneti pillanatokat. Ez is a dohányzás része, és mégis a magyar történelem fontos pillanatait örökíti meg.

Viccesnek nevezhető a dohánygyártás egy kis szelete: az 1950-s évektől elkezdtek alkalmi és céges cigarettákat gyártatni. Eleinte csak neves ünnepségekre, vagy a legpatinásabb cégeink készíttettek ilyeneket, de az 1960-as évektől már a legszánalmasabb, legnevetségesebb cégek, vállalatok is csináltattak saját szívni valót. Ezeket boltban nem lehetett kapni, csak a vállalatok dolgozói és üzletfelei felé reprezentáltak. Meglepő, de eddig kb. 650 féle van ezekből a gyűjteményben, még legalább 200 fajtáról van tudomásom, és sorra bukkanok rá olyanokra is, amikről még csak nem is hallottam. Sokan nem is gondolnák, hiszen az átlagember a hétköznapokban, a trafikban ilyenekkel nem találkozhatott. Vicces ezeken végigtekinteni, béna grafikák, hülyébbnél-hülyébb elnevezések szerepelnek a dobozokon.

Hozzátennél még valamit az eddig elmondottakhoz?

Szerintem, aki egy kis időt rászán, hogy szétnézzen az oldalon, sok érdekességre bukkanhat, olyan dolgokra, amit nem is gondolna.

Bár rettenetesen nagy kép- és szöveganyag van a honlapon, a kereső segítségével megtalálhatók az egyes márkák, és a kategóriák segítségével lehet csak egy-egy témát is nézegetni. Sok irodalmi művet is összegyűjtöttem, amelyekben nagy irodalmáraink vallanak dohányos szenvedélyükről, mondják el véleményüket erről a szokásról, de vannak korabeli, igen mókás illemszabályok is.

Egyik fő célom a gyűjtemény bemutatása és a legszélesebb információnyújtás mellett, hogy a mai dohányzásellenes világban bemutathassam, hogy ez nem csupán egy káros, az embereket megosztó és sok vitát kiváltó szenvedély, hanem a dohánygyártmányokon keresztül megismerhető a mindennapi élet múltja, a történelmünk, a dizájn, a reklám és a grafika fejlődése, mint sok minden másban. Emlékezzünk arra, hogy régen volt kultúrája is a dohányzásnak, amit mára elfeledtek az emberek, és a vezetők és egészségmániások sem arra sarkallnak, hogy legyünk tekintettel másokra, legyünk toleránsak, ne szemeteljünk stb., csak a tiltást ismerik, ami soha, semmilyen téren nem vezetett eddig jóra.