Az Innsbrucki Magyar Egyetemisták és Akadémikusok Szövetsége rendezésében 2012. november 23-án 19.30-kor Szőke Cecília, a Bartók Rádió volt munkatársa Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója alkalmából “Hungarikum a zenében: Kodály és a Kodály módszer” címmel tartott előadását hallgattam meg. A komolyzenei témában jártasságom van a családom miatt, ezért választottam ezt a témakört.
Kodály Zoltán a magyar nevelés, ezen belül a zenei nevelés legnagyobb egyénisége. A közismerten Kodály-módszerként elterjedt zenei nevelés elsősorban nem a szolmizációval azonos, bár kétségtelen hogy a módszernek szerves része. Kodály Zoltán egy zenei nevelő, aki egy egész népet akart a zenei műveletlenségből felemelni. Tervét több alappillérre rakta le. Ennek legfontosabb része az általános iskolai ének oktatás, a kórusmozgalom. Második legfontosabb része a hangszeres zenetanítás módszeres felépítése, az alsó foktól egészen a felső fokig. Koncepciója szerint a zenei nevelésben az éneklés a vezető szerep, ezen keresztül lehet leghamarabb eljutni a zene megértéséhez.
A magyar zenei társadalom Bartók Béla és Kodály Zoltán felismerésében nagyon műveletlen volt, nem ismerte a magyar népzenét, és összetévesztette az úgynevezett cigányzenével. A cigányzene valóban tartalmaz magyar népzenei vonásokat, de felhígult úgy zenei anyagában, mint szövegében. Ezzel együtt a magyaros cigányzene képvisel értékeket, különösen nagy szerepe volt a 19. században a magyar nemzeti érzés fenntartásában.
A magyar társadalom nem ismerte az igazi népzenét, a parasztzenét, melyet Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjai tettek közismertté. Az igazi ősi magyar népzene legalább olyan értéket képvisel, mint a magyar nyelvi töredékek, megismerésükkel közelebb jutunk a magyar történelemhez, a magyar társadalmi mozgások megértéséhez (Habsburg ellenesség, katonanóták, népszokások, egyházi ünnepek).
Kodály volt az első, aki ráébredt az akkori magyar zenei nevelés alacsony színvonalára. Úgy gondolta, elsősorban a tanítók hozzáállásán kell változtatni. Megdöbbentette, hogy a jövendőbeli pedagógusok mennyire nincsenek tisztában az értékes és értéktelen közti különbséggel. Elméletének lényege, hogy a gyermek az óvodától kezdve naponta találkozzon az énekléssel, hiszen a napi éneklés ugyanolyan fontos a léleknek, mint a napi torna a testnek.
A legjobb zenei anyagot kell neki adni – a gyermek zenei anyanyelve a népdal legyen. Kodály célja, hogy felnőve ne csak jó előadó, hanem jó zeneértő is váljék a gyermekből, azaz képes legyen különbséget tenni az értékes és értéktelen zene között. Meggyőződése volt, hogy mindennek érdekében tömegeket kell megmozgatni, aminek legjobb módja a karéneklés, a gyermekkórusok kialakítása. Nem véletlen, hogy Kodály annyi kiváló kórusművet írt játék- és gyermekdalokra – ebben az időben ugyanis ezekből hiány volt.
Kodály ezt a fajta igazi magyar zenét akarta pedagógiájában az ifjúság részére megismerhetővé tenni. Ehhez van az a zseniális segítő eszköz, amit ma szolmizációnak nevezünk. A szolmizáció révén ugyanis kottaolvasóvá válhat a falusi paraszt gyermek, vagy a városi diák is. Ez tehát olyan eszköz, mellyel elmehetünk a zene mélyebb megismeréséhez, amelyhez azonban kitűnő zenei vezetők is kellenek.
A Kodály-módszer elterjedésével kialakult e módszer képzéséhez szükséges felső iskolai hálózat, és eredményeképpen Magyarországon egy igen nagy színvonalú zenei képzés indult meg. Ez a zenei módszer, mely az ének és a magyar dal megismeréséből indul ki, hamar a hangszeres képzést is megmozgatta, nem véletlen, hogy a világ tele van magyar előadóművészekkel. Ez a módszer az iskolákban az énektanításban igen erős érzelmi hatással bír, a szegény sors, élet-halál, szerelem, a boldogság és bánat mély átélésével.
A módszer legfőbb lényege, hogy valóban hazafias érzelmekre nevel, és segít a zenei giccs elleni küzdelemben. Kodálynak köszönhetően számos énekzenei általános iskola alakult, ahol heti három-négy zeneóra mellett kötelező a karéneklés is. Igazán itt beszélhetünk mérhető sikerekről. Az ide járó gyermekek zeneértő felnőttekké váltak, javult a hallásuk, tisztábban énekelnek. Ami meglepő, és teljes mértékben Kodályt igazolja, hogy jobban tudnak teljesíteni, mint társaik, sőt, jobbak a fizikai képességeik is. Ez utóbbi valószínűleg azért, mert az énekléshez szükséges helyes levegőbeosztás minden tornagyakorlat alapja.
Ez a Kodály módszer, melyet a világ számos országában használnak a gyerekek zenei nevelésére, mivel minden nemzetnek célja értékeinek megőrzése, zenei hagyományainak ápolása és továbbadása. Úgy gondolom, aki ebben a szellemben tanult iskolában vagy zeneiskolában, kisebb vagy nagyobb mértékben védett a mai igénytelen tömegzenével szemben, és maga is szeret igényesen zenélni, nem utolsó sorban komolyzenei koncertre járni.